Oldal.Info
„Mintha megfosztottam volna valamitől, ami jár neki" – a szakértő válaszol
Online pszichológiai tanácsadó rovatunkban most arról lesz szó, milyen határig segítsük a barátunkat anyagilag. Neked van mit kérdezned Habis Melinda pszichológustól? Tedd fel! Új rovatot indítottunk, amelyben Habis Melinda pszichológus válaszol online (és anonim) feltett kérdésekre. A levelekben a neveket megváltoztattuk. [cikk=41260] Kedves Melinda, 35 éves vagyok, férfi. Egy barátomról lenne szó, aki munkatársam is egyben, már családos, két gyerekkel, és némiképp több kiadása van, mint nekem – igaz, viszont nekem is van idős szülőm, akit segíteni kell, tehát sokkal jobban nem állok anyagilag, mert kb ugyanannyi a jövedelmünk. Ez a barátom elkezdett kéregetni, először kisebb összegeket, aztán már sokkal többet. Meg kell hívnom erre-arra, ha veszek valamit, abból is kér. Sajnos kezdetben adtam neki, tehát nyilván én is hibás vagyok ebben. Amikor közlöm vele, hogy jó lenne, ha a saját forrásaikból költekeznének, teljesen megváltozik. Úgy viselkedik, mintha megfosztottam volna valamitől, ami jár neki. Szótlan lesz és rideg, azt mondja, nem haragszik, de idegenekkel is barátságosabb ilyenkor. Még egyszer: ő nem csak a barátom, hanem a munkában is együtt kell lennem vele. Persze ha megkapja amit akar, mondjuk egy ezrest – már naponta ezrest akar, képtelenség –, varázsütésre megváltozik. Szerintem ez beteges. Én sajnos túl jószívű vagyok, sokszor akkor is adtam embereknek, ha nekem is alig volt pénzem, de nyilván én is abből élek. Ő azt mondja, megérti, de közben meg befordul, nem veszi fel a telefont, nem jön velem focimeccsre… Mit lehet vele kezdeni ön szerint? Már mondtam neki, hogy forduljon szakemberhez, de szerinte ő szegény, ami nem igaz, mert azért szép nagy lakása, autója van, tehát napi megélhetési gondjuk nincs. Szóval nekem ez a helyzet nagyon kellemetlen így, mert vagy fizetek neki, vagy kiállhatatlan embert kapok munkatársnak arra a napra. Köszönöm előre is a választ. Kedves Jani! Levele alapján úgy tűnik, nincs könnyű helyzetben, mert ami először kedvességnek, segítségnek tűnt (hogy pénzt adjon a munkatársának), mára elvárt kötelességgé vált az ön részéről, amit ha nem kap meg, ő elki terrorban tartja. Én úgy gondolom, hogy el kellene gondolkodnia rajta, miért olyan nehéz meghúznia a határokat, miért esik kétségbe, ha a munkatársa nem akar meccsre menni önnel, ha nem kap pénzt. És hogy miért nem keres inkább más barátokat (akik nem használják ki), kezeli reálisabban ezt a szituációt. Felmerül annak lehetősége is, hogy szakember segítségét kérje a helyzet megoldásához. Üdvözlettel: Habis Melinda Neked is van ilyen kérdésed? Tedd fel az evamagazin@evamagazin.hu emailcímen vagy a pszichológus oldalán: onlinetanacsadas.com/pszichologus-valaszol/