Kormos Anett: „a gyerekeim állatira nem hasonlítanak egymásra”
Az író–humorista a szeptemberi Éva magazinban a tőle megszokott hangnemben ír egy testvérpárról. Akik mellesleg a lányai. Olvass el egy részletet! Persze mióta két gyerekem van, azóta néha elbizonytalanodom. Na nem abban, hogy jó-e a testvér, hanem abban, hogy muszáj-e nekik egy fedél alatt, ráadásul pont az én fedelem alatt felnőniük. Néhány dologgal ugyanis nem számoltam. Például azzal, hogy egynemű gyerekeim lesznek. De főleg azzal, hogy ez lesz az egyetlen közös tulajdonságuk: hogy mindketten lányok. Kormos Anett további írásaihoz kattints ide! Mint két tojás – szokták mondani. Én meg forgatom a fejem, hogy „hol, hol?”, és gyorsan befogom a lányaim szemét, hátha valami szatír rántotta le éppen a gatyáját mögöttünk. De nem, a két tojás az én két lányom. Mindenki szerint, aki nem ismeri őket. Szerintem ugyanis, ha az egyik gömb, akkor a másik kocka, ha az egyik tó, akkor a másik folyó… állatira nem hasonlítanak ugyanis egymásra. Semmiben. Persze mindketten a legokosabbak, a legszebbek, a legjólneveltebbek. De max ennyi. Minden másban különböznek. Így nap mint nap ott villog előttem a kérdőjel, hogyan lehet felnevelni két olyan embert, akinek ennyire mások az igényei, mások az elvárásai, mások a képességei, mások az érzései, de ugyanaz az anyjuk. Hogy legyek hiteles, ha az egyiknek azt kell mondanom, légy egy picit önzőbb, a másiknak pedig azt, légy egy picit önzetlenebb? Az egyiknek, hogy figyelj egy picit jobban a dolgaidra, a másiknak, hogy ne ragaszkodj olyan görcsösen a tárgyakhoz? A cikk folytatódik a szeptemberi Éva magazinban!