12 inspiráló Anne Frank-idézet
70 éve, a II. világháború vége előtt két hónappal halt meg Anne Frank. Naplója azóta legendává vált, sokszor kísérteties jóslatnak is beváló szemelvényeket találunk benne. Anne Frank történetéről a júniusi Éva magazinban írunk részletesebben; ebben a cikkben pedig a legemlékezetesebb idézetek szerepelnek tőle. 70 évvel ezelőtt Anne Frank egyike volt a náci uralom több millió áldozatának – a Hollandiában bujkáló tinédzser legendás naplója azóta is legendás mementó. Anne családjával és sorstársaival két évig bujkált a nácik elől, amíg egy névtelen feljelentés nyomán le nem leplezték és koncentrációs táborba nem szállították őket. Most a naplóból válogattunk olyan idézeteket, amelyek valójában bármilyen helyzetben inspirálhatnak bennünket. A magamfajta lánynak igen szokatlan érzés naplót írni. Nemcsak azért, mert még sose írtam, de azt hiszem, később sem engem, sem mást nem érdekelnek majd egy tizenhárom éves kislány vallomásai. De hát ez tulajdonképpen nem fontos. Nagy kedvvel látok neki. Lelki szükségletem, hogy végre alaposan kiöntsem a szívem. El sem tudom képzelni, hogy, úgy éljem le az életemet, mint anya, Van Daanné és mindazok a nők, akik elvégzik a házimunkát és idővel feledésbe merülnek. Én ennél többre vágyom. Nekem a férjemen és a gyermekeimen kívül is szükségem lesz valamire, amiben kiélhetem magam. Én a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyan adottságokkal jöttem a világra, amelyek segítségével tanulhatok, írhatok, papírra vethetem mindazt, ami bennem él. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgy érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon. Aki maga boldog, az másokat is boldogít. Ez itt csak jó kezdet az érdekes élethez. Így csak nevetek a legveszélyesebb pillanatokban és mindennek a humoros oldalát keresem. Így aztán a közmondáshoz tartom magam: nevess mindenen, ne törődj semmivel! Igaz, hogy ez önzés, de annak, akit magára hagytak, ez az egyetlen megoldás. Részletes írás Anne Frankról a júniusi Éva magazinban! Bár mindössze tizennégy éves vagyok, nagyon jól tudom, hogy mit akarok, látom, kinek van igaza és kinek nem, van véleményem, ítéletem, vannak elveim, s bármily furcsán hangzik is ez egy fiatal lány szájából, inkább érzem magam felnőttnek, mint gyermeknek és mindenkitől függetlennek. A politikai vélemények természetesen igen különbözőek lehetnek és igazán természetes, hogy a nyomasztó háborús időkben mindenki politizál, de összeveszni rajta egyszerűen ostobaság. Amíg ez lehetséges – gondoltam – amíg ebben gyönyörködhetem, láthatom a napot s a felhőtlen eget, nem lehetek szomorú. Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel. Csak akkor, egyedül csak akkor érezheti, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, s hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk az egyszerű, de gyönyörű természet ölén. Amíg van természet – s valószínűleg mindig is lesz, éljünk bármily nehéz körülmények között is – vigaszt nyújt minden bánatunkban. Meggyőződésem, hogy a természet enyhíti minden nyomorúságunkat. Talán lesz valakim, akivel megoszthatom a túláradó boldogságnak ezt az érzését, valakim, aki ugyanúgy érez, mint én! Napról napra érzem, hogy egyre erősödik a lelkem, hogy közeledik a felszabadulás, hogy a természet gyönyörű, hogy körülöttem jók az emberek, s hogy milyen érdekes ez a kaland! Miért essem hát kétségbe? Fotó: Europress Anne Frank naplóját F. Solti Erzsébet fordította magyarra.