Mit érdemel az a bűnös, aki kitalálta a nyári időszámítást?
Munkatársunk spontán szösszenete, melyet dühös félálmában alkotott. Az apokalipszisra ébredtem. Minden óra mást mutat. Madarak riadt rajai lepik el az eget,. Rémülten bégetnek a birkák az aklokban. A lovak kirúgják a karám oldalát. Lefagynak az életmódapplikációk, odaég a reggeli kakaó. Sándor, József, Benedek és a többiek – népi jóslások márciusra. Kattints! A mozdonyvezető bealszik. A metró beáll, az ajtók nem nyílnak ki, arrébb kellett gurulni, benézi a jóember. Bokszoló délutáni álmát alussza meccs előtt egy londoni parkban, 1939. (Fotó: Europress / Getty Images) A gyerekek a múlt pénteki dolgozatot hármas alára írják újból. Rezignáltan töltik ki a kárbejelentőt a bóklászó emberek a kismillió koccanás után. Egymásnak gyalogolnak az emberek a járdán. Esik is. Szóval, el ne feledjem, átállíttatták az órámat. Azok. Valakik. Valamiért. Hiszi a piszi. Nem akarok így spórolni. Lopjanak kevesebbet, akkor nem kell évente kétszer kómázva munkába indulni napokig. Én azt sem tudom, hol vagyok.