A főszerkesztő levele a Dobó Kata-interjú kapcsán a decemberi Évában. A barátnőmről fogok írni, aki ott mosolyog kislányával a címlapunkon. Régebben ismerem, mint a férjemet. 1997 nyarán láttam először a Budapest Kongresszusi Központban, piros ruhájában kivirított a tömegből, nem lehetett nem észrevenni. Fogalmam sem volt, ki ő, Gera Pannitól, a sminkestől kérdeztem: ki ez a lány? Dobó Kata, jött a válasz, ő lesz Andy Vajna új filmjének, A miniszter félrelépnek az egyik főszereplője. Az akkor indított lapom második számának már ő volt a borítóján. Igazán ismertté, sztárrá csak később vált, de már akkor is olyan volt a megjelenése, hogy mindenki őt nézte, nehezen vette le róla az ember a szemét. Ritka jelenség volt. Az is maradt. Tizenhét év után készítettük el második közös címlapunkat – de az elsőt, amin Szofival, a lányával szerepel. A munkából barátság lett, végigkísértem ezt a tizenhét évet. Tehetsége, profizmusa és népszerűsége ellenére Kata az maradt, aki volt: szerény, de határozott csaj. Hétköznapi körülmények között nőtt fel, és soha nem felejti el, honnan indult. Kata az, akivel fél mondatokból értjük egymást, és akire mindig mindenben számíthatok. Nincs egyszerű élethelyzetben. Talán sosem volt. Szeretném, ha könnyebb lenne neki, szeretném, ha ismét szárnyalna. Kata jó lány. Ui.: Kellemes karácsonyt, boldog új évet mindenkinek! Szöveg: Pócsik Anita, fotók: Lábady István