Meztelenül a filmvásznon – Interjú Gera Marinával
A Szabadesés című film egyik főszereplőjével a premieren beszélgettünk. Aki beül Pálfi György Szabadesés című filmjére, jó, ha megnyílik egy olyan világ felé, amely nem túlságosan kellemes, nagyon abszurd, de amikor a néző a végén elválik tőle, több lesz általa. A humor oldja a feszültséget, amely van bőven – szinte minden szereplő között. Pohárnok Gergely gyönyörű képei szépen vezetik a figyelmünket, és a képi világ rendkívül hiteles. Pálfi György, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza és Gera Marina a premieren A színészek brillíroztak – ilyesfélét csak akkor lát az ember, ha a rendező jól tud instruálni. A Szabadesés premierjén az egyik főszereplőt, Gera Marinát Karlovy Vary-ról és a meztelenül forgatás nehézségeiről (vagy könnyűségéről?) kérdeztük. Eszedbe sem jutott, hogy ne vállald el a szerepet, így, hogy végig meztelenül szerepelsz a filmben? Nem, de csak a rendező személye miatt. Mindig is nagyon szerettem Pálfi György filmjeit. Telefonon hívott fel, és fél óra alatt nagyon részletesen elmesélte, miről szólna ez a jelenet, de csak a végén mondta el, hogy meztelen lennék benne. Színészként a test a munkaeszközünk, számunkra az a legfőbb kérdés, hogy van-e a meztelenségnek igazán értelme és funkciója. Pálfi Gyuri nekem garancia volt arra, hogy a meztelenség jól lesz használva a filmben. A ruhapróbán találkoztunk először Gyurival, ahol igazából csak azt döntöttük el, hogy cipő legyen-e rajtam vagy nem. Végül lett, és emiatt könnyebben el tudtam játszani, hogy nem vagyok tudatában a pucérságomnak. Az első forgatási nap legelső jelenete már rögtön az én jelenetem volt. Ezt csak egy stábbuli előzte meg, ami általában a forgatások végén szokott lenni, de Gyuri fontosnak tartotta, hogy kicsit megismerje egymást a csapat. Milyen érzés volt, hogy civilek, egy kórus tagjai előtt kellett meztelenül flangálnod? Furcsa helyzet volt, de a filmbeli szituáció is az, mert a vőlegényem ismeri csak a bulin az embereket, ahol vagyunk, nekem csak most mutatja be őket. A jelenetben játszó kórustagokat én nem ismertem. De pont ez a szituáció, hogy idegenek és civilek előtt kellett egy kis lakásban meztelenül sétálgatnom és beszélgetnem – lehet, hogy ez valami színészi perverzió – de sokat segített nekem abban, hogy azt a nőt, akit játszottam, hitelesebben alakítsam. Amikor éppen nem forgott a kamera mindig rám került egy köpeny. Talán az picit nehezebb feladat volt, hogy erősen kellett megformálnom a karakterem, ábrázolnom kellett a magányát, a zavarát, hogy a meztelenség ne tegye őt kihívóvá. Gyuri külön kiemelte, semmiképp ne látszódjon a mozgásomon, hogy nincs rajtam ruha. Karlovy Varyban imádták a filmet. Te kint tudtál lenni a fesztiválon. Mi a legjobb emléked? Hatalmas élmény volt az egész, de talán a legnagyobb az volt, amikor a nézők hangosan nevettek a vetítésen. Ott kinn azt ünnepeltük, hogy van ez a film. Nagyon jó érzés volt, de közben arra is rádöbbentett, hogy a színházból ez mennyire hiányzik. Ott mindig egyre jobbak akarunk lenni, ezért sosem örülünk igazán annak, ahol éppen tartunk, ahogy egy előadás sikerül. Karlovy Vary-ban a film előtt meghajoltunk, utána pedig beültünk a közönség közé. Úgy izgultam, mintha színházi előadásom lett volna éppen. Pálfi György legjobb rendezőnek járó díjat, a zsűri által odaítélt, a legjobb filmnek járó díjat, és egy különdíjat is átvehetett a rangos filmfesztiválon. Fotó: Vertigo Media; szöveg: Hekler Melinda