„Ami a lényegem, azt nem veszíthetem el"
Pelsőczy Réka színésszel interjút olvashattok az Éva októberi számában. Színész, rendező, tanít a Színművészeti Egyetemen. Öntörvényű, szabálytalan személyiség – modern, kócos és metszőn őszinte. Tizennyolc évesen lett anya, fia most huszonkét éves. Búvárkodik, sziklát mászik. Párjával úgy él együtt tizenöt éve, hogy sosem költöztek össze. Ha becsöngetnél hozzá, akkor az „Élvezd az életet” feliratú gombot nyomd. Sokat foglalkozol magaddal? Igen, mert utálom magam rosszul érezni, meg utálok bizonyos helyzeteket, amikbe a természetem miatt rendre belekeveredek, és nem tudok megoldani. Gondolkodom, hogy ez miért van így, és figyelem, hogy egy másik ember miért tud jobban kijönni ugyanabból a lehetetlen szituációból. Mit kell leginkább gyakorolnod? Bizonyos helyzetekre rendszeresen rosszul reagálok. Megsértődöm, túl érzékeny vagyok, magamra veszek olyan dolgokat, amik nem is rólam szólnak. Nyilván a szervezetem diktál, de ezeket át lehet nevelni. Meg lehet állni egy pillanatra. Ki lehet lassítani az időt, mindig megvan a lehetőség, hogy ne a reflexeim irányítsanak, hanem tudatosan döntsek. Egyéniségplasztika? Átalakítod a személyiségedet? Ha csupa olyan visszajelzést kapok, vagy én magam azt érzem, hogy valami nem oké, nem szimpatikus, kevés vagy sok, akkor viselkedem okosan, ha változtatok, és nem ragaszkodom ahhoz, hogy márpedig én ilyen vagyok, ha tetszik, ha nem. Ami én vagyok, ami a lényegem, azt nem veszíthetem el. Minél kevésbé ragaszkodom a magamról kialakított képhez, annál jobb dolgok történnek velem. Az interjút teljes egészében elolvashatod az Éva októberi számában! Szöveg: Pataki Katalin, fotó: Trunkó Bálint