Mennyi szerepe van a könyveknek abban, amivé leszünk?
„A nyomor széle" blog a mélyszegénységben élő gyerekek és iskolájuk mindennapjairól szól. Szerzője most az Évának mesél kedvenc könyveiről. Az első könyv, amely nagyon megérintett, egy gyerekeknek szóló kisregény, Andjelka Martiç Pöttyöske című könyve volt. Még nem lehettem az írás-olvasás képességének tökéletes birtokában, látszik azon, ahogy az első lapra felírtam a nevem – némelyik betűt még fordítva – és a dátumot, amikor kaptam. Hétéves voltam. A szerző blogja... katt. A könyv a háború idején játszódik, egy fiú és egy őzike kapcsolatáról szól egy partizántáborban. Jól emlékszem, ez volt az első könyv, amin sírtam. Újra és újra olvastam a Búcsú című fejezetét, amikor a fiúnak el kellett engednie az őzet, mert nem maradhatott vele tovább. Mélyen átéltem a szeretetet és az elválás fájdalmát. Az érzés biztosan beépült a személyiségembe. Biztos vagyok abban is, hogy az, hogy képzőművész (is) lettem, A Louvre képtára című albumnak köszönhető. Egy kis faluban éltünk, kiállítótermet, galériát szinte csak a középiskolában és később láttam, a tévé is a gyerekkoromban jelent meg, onnan is ritkán kaptam efféle információt. Ez az album lenyűgözött. Hosszasan nézegettem a festményeket, Renoir, Monet, Degas és a többiek alkotásait. L. Ritók Nóra pedagógus, képzőművész. Az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Az alapítvány sokoldalú tevékenységéből a legígéretesebb talán a gyermekek képzőművészeti oktatása, valamint a mélyszegénységben élők esélyteremtésének modellje. Blogja, a nyomorszeleblog.hvg.hu betekintést ad ebbe az integrációs munkába. A képek csodálata, az erőtlen próbálkozások, hátha én is tudnék olyat, lassan, de biztosan terelt a képzőművészet felé. Az esztétikai élmény átélése, ami először tudni akarással, majd szakmai alázattal párosult, számomra innen, ebből az albumból vált az életem részévé. Hamar kívülről tudtam minden művészt és címet, és későbbi tanulmányaimban is sok segítséget adott ez az egyetlen album, melynek részletei aprólékosan belém vésődtek. Nos, a harmadik könyvvel már bajban vagyok. Felnőttként az ember nehezebben talál meghatározó könyvre, hiszen mind ad valamit, ami fontos üzenet, tudás, érzelem. Vagy humor. „Sokat gondolkodom azon, hogy abban, amivé az ember lesz, mennyi szerepe van a könyveknek. Azt hiszem, sokban. Az enyémben biztosan.” Ami szintén nagyon fontos. Olyan, mint amit Mosonyi Aliz Magyarmesék címu könyvében olvashattam. Ami görbe tükröt tart elénk, kedvesen és szerethetően, ugyanakkor kritikusan mutatja másságunkat. Ha választanom kell, mégis talán Konrád György Elutazás és hazatérés című könyvét választanám. Így a lokálpatriotizmusomat is kifejezhetem, hiszen Berettyóújfaluban élek, ahonnan Konrád György származik. Abból a városból, amely épp a zsidó kereskedők hatására emelkedett ki a környező települések közül, és lett a térség központja. A könyvnek persze nem ez a legfontosabb üzenete. A deportálások, az érthetetlen gyűlölet, a tehetetlenség, a kívülmaradás mind átélhetové válik a regényből, melynek gondolatai hosszasan tovább élnek az olvasóban. Bennem különösen, mert bár még nem éltem abban az időben, amikor a könyv játszódik, a helyszínek, nevek ismerősek, és ez különös érzést ad. A téma dermesztő, nehezen viselhető, főleg, mióta túlélőkkel is találkoztam, a mondatok ugyanakkor csendesek, filozofikusak, olyan „konrádiak”. A tapasztalás, átélés és az elmesélés pontosan kimért rendszerében. Hitelesen, mellébeszélés, nagyítás nélkül. Azt hiszem, ma, amikor a szélsőséges indulatok ilyen hangosak, nagyon fontos ez a könyv. Talán hangosan kellene olvasni. Hogy túlharsogjuk a motorok hangját. Szerző: L. Ritók Nóra, tárgyfotó: Jágfai Eszter / Beton Fotóstúdió Sorozatunkban ismert embereket kérdezünk kedvenc könyveikről, az életüket meghatározó vagy megváltoztató olvasmányélményeikről. Olvass még több "Életem könyvei" írást ide kattintva!