Pócsik Anita főszerkesztő levele az Éva július–augusztusi számában. Ha barátaid túl fontosak számodra, sebezhető leszel. Ezt mondta nekem mindig a mamám, amikor abba a korba értem, amelyben egy kamaszlány hajlamos a barátokat fontosabbnak érezni a szüleinél is. Én ezt így soha meg nem fogalmaztam magamban, egyszerűen csak jobb volt hasonszőrű csajokkal lógni, mint az őseimmel. A mamámnak persze igaza lett. A barátaim többször megsebeztek. Megbántottak, elfelejtettek, kihasználtak nemegyszer. Nem vagyok ezzel egyedül, de nyilván azzal sem, hogy így is kellenek a fontos barátok. Jó barátot vagy legjobb barátot találni éppúgy lehetetlen, mint jó férjet. Vagy jön, vagy nem. Egy nőnek még nehezebb. Gonoszabbak tudunk lenni egymással, mint a férfiak. Féltékenyebbek, irigyebbek egymásra. Többet veszekszünk és több barátot is veszítünk, mint a pasik. Aki viszont marad, az jó időkben, rossz időkben marad. Örökre. És szinte ugyanolyan fontos lesz, mint a családom. Neked ki a legjobb barátod? Valóban tudod, ki az? Olvasd el cikkünket az Éva július–augusztusi számában a 122. oldalon, és írd meg nekünk a saját sztoridat. Szöveg: Pócsik Anita, fotó: családi archívum