E mint adalékanyag
Tegye fel a kezét, aki érti, ha egy csomagoláson ezt olvassa: E 300! Mit csinál az emulgeátor? Adhatok csecsemőnek szorbitos ételt? Visszategyem a polcra a gusztusosan csomagolt felvágottat, ha kálium-nitrittel tartósították? Vagy nem lesz tőle bajom? Pszichológusok állítják: egyre több nő szorong a boltokban, mert fél a költekezéstől. Engem az is aggaszt, hogy fogalmam sincs: mi miből készült. Valóban egészséges és jó minőségű terméket tettem a kosaramba, vagy csak bedőltem az ügyes marketingnek? Nagy a gyanúm, hogy sok élelmiszer csupán a kozmetikázásnak köszönheti színes-illatos állagát. Nem lesz tőle bajod! Vagy mégis? „Élelmiszer minden olyan növényi, állati vagy ásványi eredetű anyag, amely feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan állapotban emberi fogyasztásra alkalmas – mondja Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértője. – Adalékanyag pedig minden olyan természetes vagy mesterséges anyag, amelyet élelmiszernek önmagában nem fogyasztanak, alapanyagnak nem használnak, de hozzáadnak az élelmiszerhez abból a célból, hogy kedvezően befolyásolja érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait. Ezáltal az élelmiszer összetevőjévé válik.” Az Európai Közösség a hatvanas években dolgozta ki az adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert. A világ más részein INS-listát használnak, ezen olyan anyagok is szerepelnek, amelyek az EU-ban nem engedélyezettek. A fent említett E 300 azonban mindkét listán rajta van: a C-vitamint jelöli. Ma Magyarországon kábé 1500 engedélyezett adalékanyag van forgalomban. A hatályos törvény értelmében kötelező feltüntetni a csomagoláson minden felhasznált E-számot vagy annak a vegyületnek a nevét, amelyet takar. Az adalékanyagok többsége természetes eredetű, mindössze 10 százalékuk mesterséges. De mindkét fajta szigorú toxikológiai vizsgálaton megy át, mire megkapja az „egészségre ártalmatlan, technológiailag szükséges” engedélyt. Csak a feltétlenül szükséges mennyiségben adagolják, és újra és újra felülvizsgálják őket. De akkor mi a helyzet az E-számokról szóló, sokszor elborzasztó publikációkkal? Az „allergén”, illetve „rákkeltő” jelző csak rosszindulatú hangulatkeltés? A csalánkiütés, az emésztési zavar, a már-már népbetegségnek számító reflux orvosi tévedés volna? Van tudományos alapja az adalékanyag-ellenes szemléletnek? Van! Akkor minden E mumus? Nem! De haladjunk szépen sorban. Cicoma „Az élelmiszer-ipari termékek száma az elmúlt évtizedben a tízszeresére nőtt – kezdi Tóth Gábor élelmiszer-ipari mérnök. – Jövedelmünk egyharmadát költjük táplálékra, ám többnyire nem a tápérték vagy a minőség, hanem inkább az élvezeti érték szerint választunk. Legyen az áru tetszetős, olcsó és finom. A szolgálatkész élelmiszergyártó cégek kielégítik vágyainkat, és mindent elkövetnek, hogy az ő árujuk legyen a legízesebb, a legszínesebb, a legnagyobb. A felfokozott hatást adalékanyagokkal érik el.” A mai élelmiszerek jellemzően tápanyagszegények, és bár elütik éhünket, fogyasztásukkal alig viszünk be szervezetünkbe értékes anyagot. Az „élelmiszer” ismérvébe, mint láttuk, csak az tartozik, hogy „emberi fogyasztásra alkalmas” legyen. A hasznosság nem kritérium. Ugyanilyen elgondolkodtató az adalékanyag „kedvező befolyása”. Kinek kedvező? A gyártóknak elsősorban. A térfogatnövelőktől a fél kilós kenyér ránézésre akkora, mint tíz éve a kétkilós volt, az ízfokozók fölerősítik a természetesen enyhe zamatot. Az előre csomagolt süteményen a fényezőktől csillog gusztusosan a gyümölcs, a majonéz meg azért marad homogén állagú, mert az emulgeátorok lehetővé teszik a víz és az olaj keveredését. „Az adalékanyagok egy részére szükség van – pontosít Tóth Gábor. – Tartósítószerek nélkül például megromlana az étel. De többségük csak cicoma.” Sok kicsi sokra megy Bár az E-számokat kötelező minden élelmiszeren feltüntetni, a jelölések semmit se mondanak. Az se túl nagy segítség, ha E 492 helyett szorbitán-trisztearátot olvasunk. A fogyasztó zavarban van, úgy érzi, valamit eltitkolnak előle, mert bár ott áll minden adat feketén-fehéren, felvilágosítás nincs. Ha valaki rákeres az interneten az E-számokra, „hiteles és megbízható” források hirdetik „száz százalékos bizonyossággal” az adalékanyagok teljes ártalmatlanságát. Ám ugyanilyen hiteles és független szervezetek állítják a vegyületek egészségkárosító hatását is. Akkor most kinek higgyünk? „Pár éve Angliában 1200 gyerek bevonásával tesztelték az azoszínezékeket (E 102, E 104, E 110, E 122, E 124 és E 129) tartalmazó szénsavas üdítők és édességek hatását – mondja Dömölki Lívia. – A kutatások egyértelműen bizonyították, hogy ezek a színezékek nátrium-benzoát tartósítószerrel együtt fogyasztva hiperaktivitást, tanulási és koncentrálási nehézséget okozhatnak. A mérési eredményeket eljuttatták az illetékes hatóságoknak, s ezek úgy döntöttek: a felsorolt anyagokból olyan kis mennyiség van csak az adott élelmiszerféleségekben, hogy nem lehetnek károsak. Nem is vonták ki őket.” Közbevetve: egy előre csomagolt szendvics + kóla + rágógumi + csipsz + csokis keksz + energiaital + gumicukor menüsorral annyi adalékanyagot visz be a szervezetébe egy átlagos fiatal, hogy a napi sok kis dózis együtt már korántsem elhanyagolható mennyiség! A hatóságok ugyan kötelezték a gyártókat, hogy a palackokon tüntessék fel: az ital hiperaktivitást és koncentrálóképesség-csökkenést okozhat, de egy ilyen felirat óriási visszaesést hozott volna, ezért az említett vegyületeket más színezőanyaggal helyettesítették. Mindaddig, amíg ezek ártalmassága be nem bizonyosodik, a cégek védve vannak. Mi van, ha egy szerről kiderül, hogy egészségkárosító hatású, és mégis forgalomban marad? --pagebreak-- Forrás: oeti.hu Az azonosítás nehézségei „Egyetlen adalékanyagról sem mondható el, hogy akut mérgezést okozna – folytatja Tóth Gábor. – Ezeknek a szereknek egy része hosszú távon, 10–15 év alatt fejtheti ki romboló hatását. Az allergia, a károk legenyhébb fajtája ugyan számos esetben bizonyítható, ám ez »nem elég nyomós ok«, hogy az adott vegyületet kivonják a forgalomból, hiszen rengeteg természetes anyag, élelmiszer, gyümölcs is lehet allergén.” Nem igazolható, hogy e szerek tartós fogyasztása súlyosabb bajokat is előidézhet. Lehetetlen azonosítani, hogy egy rákbetegség kifejlődésében mekkora szerepe volt a mozgásszegény életmódnak, a genetikának, a stressznek és egy adott adalékanyagnak. Minden E „ártalmatlan”, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, vagyis ahhoz, hogy egy szer lekerüljön a listáról, botrány kell. Mert „jó kis anyagok” ezek. Többségük stabil, semmire sem bomlik, könnyen adagolható és nem – vagy csak körülményesen – helyettesíthető. Így amíg jobbat nem találnak, marad. A bűnösök „A magyarok 1–4 százaléka szenved valamilyen ételallergiában, és 0,3 százalékukat adalékanyag-intolerancia kínozza – mondja Pálfi Erzsébet dietetikus. – A különbség a kettő között az, hogy az intolerancia mögött nem áll hibás immunreakció. Az E-adalékok károkozását ilyen esetekben azért nehéz azonosítani, mert egy-egy termékben több tucat vegyület található, a tünetek pedig sokfélék lehetnek. Megjegyzendő, hogy az enyhébb tüneteknek – csalánkiütés, ekcéma, emésztési zavarok, puffadás, hasmenés – is a végére kell járni, különben tartósan fennmaradhatnak. Az ártalmas anyagokat bőrtesztekkel, provokációs próbákkal lehet kiszűrni, diagnózis után pedig eliminációs diétával kizárni.” Magyarán meglátjuk az adott E-számot a csomagoláson, és nem vesszük meg. Főleg a mesterséges adalékanyagok veszélyesek, de vigyázat: a természetazonos vegyületeket is szintetikusan állítják elő! A mesterséges azoszínezékektől főleg gyerekeknek szánt élelmiszereknél érdemes óvakodni. Csalánkiütést, illetve asztmát kiváltó hatásuk már az 50-es évektől ismert. A húskészítményekben (felvágottak, szalámik, füstölt húsok) gyakorlatilag kikerülhetetlen nitrit (E 249 – E 252) bizonyíthatóan rákkeltő hatású és genetikai károsodást okoz. Ezt a szakemberek szerint plusz C-vitamin bevitelével lehet ellensúlyozni – de a legjobb le se venni őket a polcról. A benzoesavval (E 214 – E 219), valamint a szorbinsavval (E 200 – E 203) tartósított élelmiszer gyakran idéz elő csalánkiütést, asztmát, ezért erre is ajánlatos figyelni. Az ízfokozók közül a nátrium-glutamát (E 621) hátfájást, hányingert, agyödémát okozhat. Az aszpartámos (E 951) édesítőszer szorongással, fejfájással, emlékezetkieséssel sújthatja az arra hajlamosakat. További, gyerekeknek kifejezetten nem ajánlott adalékanyagok: • E 249, kálium-nitrit: fejfájás, nehézlégzés, hemoglobin-roncsolás (pácolt húsféleségekben) • E 252, kálium-nitrát: fejfájás, nehézlégzés (pácolt húsféleségekben, kemény- és félkemény sajtokban) • E 320–321, butil-hidroxi-anizol, butil-hidroxi-toluol: fokozottan allergén, rákkeltő (rágógumikban, fűszerkeverékekben, gabona alapú snackben, levesporokban) • E 420, szorbit: emésztési zavar, hasmenés (péksüteményekben, édességekben, fagylaltban, kávéban, üdítőkben) Olvassatok még többet az élelmiszerek címkéin feltüntetett összetevőkről az Éva magazin július-augusztusi számában! Június 25-én jövünk! Szerző: Svarka-Gévai Juli, fotó: Jágfai Eszter