Csőtörés a hétvégi házban
Amikor elzárják a vezetéket, akkor jön rá az ember, hogy milyen nagy érték a víz. Már lecsengőben van a nagy árhullám. Persze amit maga után hagyott a rengeteg víz, azt sem lesz kis munka, kevés pénz helyrerakni. Én meg ezenközben éppen azt tanulom, milyen nagy kincs a víz. Amikor nincs vagy alig van belőle. A szomszéd hív hajnalban, hogy folyik ki az ajtó alatt a víz. Bejáratos a kertbe, úgyhogy elzárja a vizet az aknában. Mi este 10-re érünk le, munka után. A látvány meglehetősen siralmas. A konyhakő, a szobák parkettája felpúposodva, a szőnyegek, mint a beáztatott kender. Két és fél napot töltöttünk a házban. A padlástérben aludtunk. Hívtunk vízvezeték-szerelőt, bejelentettük a biztosítónál az esetet, felhívtuk a vállalkozót, aki éppen egy hónapja fejezte be az új padló lerakását, hogy szemlélje meg, mi menthető. Aztán két álló napig pakoltuk ki a házat, szétkaptuk a szétszerelhető bútorokat, megbeszéltük a kedves szomszéddal, hogy a nagyobb darabokat (kétajtós régi szekrény, komód, hűtőgép) a munkálatok idejére befogadja az üresen álló pajtájába. Ezalatt kannában hoztuk a vizet a falu közepén levő nyomóskútról. És minden cseppet jól megfontoltunk. Kellett mosogatni, teát főzni, mosakodni, vécét öblíteni. Csak a legszükségesebbeket. Úgy őriztem, öntögettem egyik vájdlingból a másik vödörbe a piszkos, de kincset érő vizet, mintha folyékony arany lett volna. Itthon folyó vízben szoktam öblögetni a szennyes edényt, itt bőven megelégedtem az egyszeri mosással, ebédre azért nem ettünk salátát, mert egyszerűen nem tudtam volna alaposan megmosni. A tanulságok: 1. Ha elhagyod hosszabb időre a terepet, mindig zárd el a vizet. 2. Nem lehetne itthon, a nagyvárosban is jobban gazdálkodni a vízzel? És nem csupán az ára miatt. Szöveg: Betlen Katalin, fotó: Pinterest. A képek csak illusztrációk.