A te gyereked egyedül közlekedik? Részlet Kölyök különszámunkból. A szomszéd Bori jócskán abban a korban van, amikor a gyerekek egyedül jönnek-mennek; tizennégy lesz az idén, mégis a szülők viszik és hozzák autóval – nahát! Jó alkalom ez arra, hogy az ember a túlféltő szülőt hibáztassa, és bölcsességeket nyilatkoztasson ki az elengedésről – már ha nem ismeri az összes körülményt. Tériszonyos mackót nem kerget fel az ember a tíz méter magas fenyőfa tetejébe, hogy szokja – vonja meg a vállát Bori anyukája, és igaza van. A két nagyobbik gyereke 7 évesen egyik pillanatról a másikra önjáró lett: a fiú egyszerűen elszaladt a pótanyu (osztálytárs szülője) mellől, akire rábízták, a lányt pedig megáldotta egy galamb az iskola előtt, míg apukájára várt, és akkor úgy döntött, érte többé senki se jöjjön. Bori azonban fél. Te hány éves kortól küldöd a gyereket táborba? Kattints a linkre olvasói tippekért és írd meg a saját sztoridat! :) Fontos a jó helyzetfelismerés Szakértőnk, Ignéczi Hajnal pszichológus szerint nincs két egyforma eset. Fontos például a környezeti tényező: nem mindegy, hogy iskolába menet elhagyatott erdősávon, tanyán, vagy forgalmas és veszélyes közlekedési csomópontokon (Széll Kálmán tér) kell átkelni. Ugyanaz a gyerek, aki gond nélkül elsétál a négy utcával arrébb lévő iskolába, nem biztos, hogy tud egyedül metrózni vagy elboldogul a többszöri átszállással. Persze a legfontosabbak a gyerek intellektuális képességei, a biztos olvasási, tájékozódási készség, a memória: képes-e egy bonyolultabb útvonalat megjegyezni, ha eltéved, hazatalálni. És nem elhanyagolhatók személyiségbéli tulajdonságai sem, elsősorban hogy mennyire szabálykövető: a zebrán megy-e át és csak zöldnél; ha nincs zebra, először balra néz-e, aztán jobbra – és vajon nehezített helyzetben is követi-e a szabályokat? Akkor is megvárja, hogy a lámpa zöldre váltson, ha a túloldalon a barátja integet neki, vagy egy kutya szagolgatja? A teljes cikket lásd az Éva Kölyökben! Szöveg: Bay Ágota, fotó: Profimedia-Red Dot