Pócsik Anita főszerkesztő levele az Éva júniusi számában. A dolgok nehezen változnak. Nem akarnak változni. A világ persze halad, csak mi tapicskolunk itthon az egyre mélyebb közéleti trutymóban. Nem szeretek ilyen mondatokat írni. Szebbeket szeretek. De mostanában sajnos ennyire rondát érzek. Hát ezt írom. Sőt, még meg is fejelem azzal, hogy sokszor ki sem merjük mondani azt, amit valójában gondolunk. Vagy azért, mert félünk, hogy nem maradunk szalonképesek, vagy azért, mert úgy gondoljuk: ha nem beszélünk valamiről, akkor az a valami nem is létezik, hiába látjuk, hogy van. Önvédelmi reflexek. Valószínűleg hibás önvédelmi reflexek. Szerencsére mindig akad valaki, aki kimondja helyettünk. Aki ki meri és ki tudja mondani helyettünk. Például Papp Réka Kinga, aki ugyan az interjúnkban nagypofájú és narcisztikus emberként definiálja magát, de nála az önimádat önzetlenséggel párosul. A pofázáshoz pedig nemcsak szája van, hanem esze is. Papp Réka Kinga ösztönözni képes. Nemcsak beszédre, hanem cselekvésre is. A dolgok máris változni látszanak. Szöveg: Pócsik Anita, fotó: Lábady István