Oldal.Info
Kedvenc verseink
A magyar költészet napja alkalmából az Éva szerkesztősége válogatott legkedvesebb verseiből. Fotó: photl.com Majsa Krisztina (szerkesztő): - Weöres Sándor: Dalok Na Conxy Pan-ból (ide kattintva olvashatod el) - Kányádi Sándor: Két nyárfa (ide kattintva olvashatod el) - François Villon: A haláltánc-ballada (Faludy György átkötésében) (kattints ide érte) - Weöres Sándor: Rózsa, rózsa, rengeteg (ide kattintva olvashatod el) - Szergej Jeszenyin: Ég veled, barátom (ide kattintva olvashatod el) - Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről (ide kattintva olvashatod el) --pagebreak-- Fotó: photl.com Ribánszky Ágota (webszerkesztő): - Arany János: Családi kör (kattints ide érte) "Gyerekkoromban gyakran altatott ezzel az anyukám, és mind a mai napig érzem a jóleső, otthoni meleg és biztonság érzését, ha eszembe jut, hogy "Este van, este van: kiki nyúgalomba!" - A másik T. S. Eliot: The Love Song of J. Alfred Prufrock című verse - minden sora zene füleimnek... :)" (kattints ide érte) --pagebreak-- Fotó:photl.com Bethlen Katalin (szerkesztő): - Arany János: Szondi két apródja (kattints ide érte) - Petőfi Sándor: A Tisza (kattints ide érte) - József Attila: A Dunánál (kattints ide érte) - Radnóti Miklós: Két karodban (kattints ide érte) - Robert Burns: John Anderson, szivem, John (kattints ide érte) ... és nehéz abbahagyni. --pagebreak-- Fotó: photl.com Eörsi Sarolta (webszerkesztő): Rudyard Kipling: If (Ha) Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol – s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót, ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok, s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: „Kitartani”, ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és – ami több – ember leszel, fiam. (Kosztolányi Dezső fordítása) Az eredeti, angol nyelven íródott verset ide kattintva olvashatjátok. --pagebreak-- Fotó: photl.com Zsolt Angéla (olvasószerkesztő): "Leírok tízet azokból, amiket éjszaka mondogatok, ha nem tudok aludni": - Babits Mihály: Új leoninusok (kattints ide érte) - Arany János: Szondi két apródja (kattints ide érte) - Júlia szép leány (székely népballada) (kattints ide érte) - Kosztolányi Dezső: Ilona (kattints ide érte) - Vörösmarty Mihály: Előszó (kattints ide érte) - Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert (kattints ide érte) - Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék (kattints ide érte) - József Attila: Kései sirató (kattints ide érte) - Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez (kattints ide érte) - Ady Endre: Fölszállott a páva (kattints ide érte) --pagebreak-- Fotó:photl.com Ágh Marina (webszerkesztő): "Sok-sok kedves versem van, de mind közül kiemelkedik az alábbi. Ajánlom meghallgatva, Latinovits Zoltán tolmácsolásában is." Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált?