Oldal.Info
Béke, nyugalom, harmónia – Pócsik Anita levele
Márciusi lapszámunk fontos témája a meditáció. Azon kaptam magam, hogy sokat káromkodom. Nemcsak néha-néha és úgymond viccből, hanem komolyan és dühből. Nem ismertem magamra. fotó: Emmer László Próbáltam megfejteni, miért vagyok olyan, mintha nem is én volnék. Karácsony előtt még minden tökéletesen jó volt. Sőt, az év végi ünnepek is hibátlanul teltek. Teljes volt az idill. Az új év elején viszont elindult valami titokzatos negatív hullám, amelyet nem tudtam leállítani, s egyre nagyobbra nőtt, ahogy haladt. Én pedig tehetetlenül sodródtam vele. Káromkodásom okát keresve arra jöttem rá, hogy ez a tehetetlenség szült bennem akkora feszültséget, amely cifraságok formájában sült ki belőlem. Az ember szereti kézben tartani és irányítani a saját életét. Ám az év elejére az elviselhetőnél már picit több olyan dologgal kellett foglalkoznom, amivel nem akartam, de muszáj volt, egyszerűen azért, hogy talpon tudjak maradni, s ne vigyen el az a hatalmasra dagadt, átkozott, hömpölygő, sötét hullám. Nem vitt el. Megállítani nem bírtam. Csak félreálltam. Gondolkodtam. Magamba néztem. És ez hatott. Ez a lapszámunk nagyrészt arról szól, mi is az a meditáció, s hogyan tudunk békét, nyugalmat, harmóniát létrehozni a lelkünkben. Erre vágyunk mindannyian. Mert ezek nélkül kihajíthatnánk az életünket a fészkes fenébe. Szöveg: Pócsik Anita, Smink: Kiss Csilla, haj: Brigi/Hairclub Team/Schwarzkopf Professional