Mibe kerül a bölcsődei ellátás?
Egy éve fizetősek az állami bölcsik. Előnyök, hátrányok, tapasztalatok... Azon a napon, amikor gyermekünk fülig érő mosollyal elfújja a második gyertyát a szülinapi tortán, új időszámítás veszi kezdetét. Lejár a gyed. Ha nehezen is, de sikerült kigazdálkodnunk az elmúlt két évet, mostanra elkerülhetetlenül szembe kell néznünk a valósággal: a gyes huszonnyolcezer forint (2012. márciusi adat) – a kisgyerekes anyukák többségének vissza kell mennie dolgozni. Tegyük fel, minden ideális: a főnökünk visszavesz, és a gyerekünket is felvették valamelyik bölcsődébe, ezért már szaladunk beíratni. Ám a gyermek egészségügyi papírjai és a munkáltatói igazolás mellé a saját és házastársunk kereseti kimutatását is mellékelni kell. Hogy miért? Mert a bölcsődéért fizetnünk kell – mint mondjuk az egyetemért (ha egyelőre még nem is annyit). A gyerek számokban 2011. december 20-án az Országgyűlés elfogadta, hogy a magyar bölcsődékben az étkezési díjon felül a fenntartó (például önkormányzat, valamely civil vagy egyházi szervezet) térítési díjat kérhet. Ez az összeg legfeljebb a családban egy főre eső nettó jövedelem 25 százaléka lehet. – Nem kell fizetnie annak, aki fogyatékos vagy tartósan beteg, illetve három vagy annál több gyereket nevel, aki gyermekvédelmi kedvezményben részesül, valamint annak sem, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a 38 ezer forintot – tájékoztat Acsainé Végvári Katalin, a Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke. Tegyük fel, egyik eset sem áll fenn, ezért jöjjön egy kis matek! Ha egy háromtagú családnak 150 ezer forintból kell gazdálkodnia, akkor az egy főre eső jövedelem 50 ezer forint, vagyis havi 12 500 forintot kérhetnek „gondozási díj” címszóval, de ebben már benne foglaltatik az étkezési díj, nagyjából 8000 forint. Vagyis 4500 forint költséggel jár az elhelyezés. Már ha van hova… --pagebreak-- forrás. playgrounddesigns.blogspot.com Hova tegyelek?! – Tavaly májusban elmentem a kerületünk központi bölcsődéjébe azzal, hogy szeptembertől szeretném a kicsit beíratni – meséli Anikó, a kétéves Milán anyukája. – A vezetőnő elnézően elmosolyodott: „Anyuka! A többi szülő két-három hónaposan már várólistára teteti a gyerekét. Korábban kellett volna jönnie.” A környező kerületek egyikében sem jártam sikerrel, mindenhol voltak legalább hárman előttünk. A nagyi vidéken, a bébiszitter megfizethetetlen, a főnököm viszont ragaszkodott a nyolcórás munkaidőhöz, amit így nem tudtam vállalni. Maradtam otthon, és alig bírunk megélni. Ki tudnánk gazdálkodni a gondozási díjat, fizetnék én boldogan, de nincs hely! Egy gyermek éves bölcsődei ellátása megközelítőleg 1,2 millió forint. Ennyi az arányosan rá eső rezsi, a gondozók bére és az egyéb kiadások összessége. Ebből az állam csaknem félmilliót áll, a maradékot a fenntartónak kell fizetnie, ami nem egyszerű feladat, tekintve hogy nagy részük fix, általában szűkös költségvetésből gazdálkodik. Emiatt van az, hogy bár hatalmas az igény és kilométeresek a várólisták, ha az önkormányzat nem bírja a saját részét kitermelni – ami gyakran megesik –, kénytelenek bezáratni az intézményt, jóllehet több tucat gyerek áll sorba, hogy bejusson. A döntéshozók szerint ezért (is) van szükség a plusz pénzre. Bár konkrétumokat egyelőre senki nem tud mondani: a rendelet január 1-jével hatályba lépett, ám április előtt senkire nem rónak ki emelt díjat, és sokkal valószínűbb, hogy csak szeptembertől alkalmazzák a törvényt a gyakorlatban is. – A mi bölcsinkben télen két csoportot össze kellett vonni, mert az egyik szoba állandóan beázott… – tűnődik Bori, miközben Anna lánya a lábunk körül motorozik. – Amikor módom van rá, támogatom az intézmény alapítványát, de az itteni szülők nagy része ilyesmit nem engedhet meg magának. Ha utánaszámolok, nekünk kábé húszezer forintot kell majd fizetnünk havonta, és ugyan minden tiszteletem az állami bölcsőde dolgozóié, de a sarkon van egy magánbölcsőde, ahol ötezer forinttal többért egész nap angolul beszélnek a kicsikkel, van egy rakás új játék és sószoba. Akkor már inkább oda fizetnék. Igazságos? Mivel az önkormányzat nem adott engedélyt, hogy nyilatkozzon, egy fővárosi kerület bölcsődevezetője név nélkül a következőképpen sommázta a kialakult helyzetet: – Üres az udvarunk, nincs pénzünk játékokra, hiába pályázunk, nem kapunk semmit. Mégse hiszem, hogy jó dolog gondozási díjat kérni a szülőktől. A honatyák szerint a jobb anyagi helyzetű családok simán ki tudják gazdálkodni a térítési díjat. Én meg azt látom, hogy még azok a szülők is kínlódnak, akik amúgy korrekt fizetést kapnak. Nem beszélve a szegényebbekről. Azt mondják, lesz mód egyéni elbírálásra, vagyis mindig figyelembe veszik majd a család kiadásait, de azért azt nem nehéz átlátni, hogy azokon a településeken, ahol sok szegény ember él, általában az önkormányzatnak se megy jól, ezért kénytelen beszedni minden pluszpénzt. Vagyis pont ott kell majd a maximumot fizetni, ahol a legszűkösebb a családi költségvetés… Ráadásul nem hiszem, hogy a gondozási díjat majd a bölcsődék fejlesztésére fogják fordítani. Gyanítom, nem terem itt egyszeriben hinta és csúszda, de a szülőknek mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk. Ez a szemlélet egyébként, minden következményével együtt, az egész közoktatási (vagyis mostantól köznevelési) rendszeren végigvonul. Szöveg: Svraka-Gévai Júlia, Fotó: Europress