Kásás Tamás kedvenc olvasmányairól mesélt
Az olimpiai bajnok vízilabdázó kedvenc könyveiről (és a Kása című életrajzi kötetről). Kásás Tamás. Vízilabdázó. Hatéves korában kezdett el pólózni, kezdetben édesapja, a szintén olimpikon Kásás Zoltán tanította. Tamás egymás után háromszor nyert olimpiai aranyérmet a magyar vízilabdacsapattal, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok. Hazánk egyik legeredményesebb sportolója. „Egy olasz könyvről beszélnék. Az egyetlenről, amit háromszor is elolvastam. Eleinte Ken Follett és Paulo Coelho könyveit faltam, de aztán belefutottam Fabio Volóba.” Fabio Volo lett a kedvenc, és az Un posto nel mondo (Egy hely a világban) című, magyarul még meg nem jelent könyve. Nem bonyolult történet, az életről szól. Főhőse Francesco, egy harmincéves srác, akinek minden oka megvan, hogy elégedett legyen: biztos állás és a jólét, ami ezzel jár, rengeteg szórakoztató haver, szerető szülők, ráadásul a nők is tömegével omlanának a karjába. Mindemellett a hasonszőrű Giuseppe személyében igazi barátra is szert tett. Aztán egy nyugisnak induló vasárnap délután, midőn a két fickó egy kanapén elnyúlva bámulja a tévét, fenekestül fordul fel minden. Giuseppe váratlanul kijelenti: ez az élet neki túlságosan középszerű. Ki akar törni. Nemcsak sejteni, hanem tudni és érezni akarja, hogy az élet több, mint amit ő eddig annak gondolt. Francesco nem érti barátja elégedetlenségét: úgy véli, nekik nagyon is jó az ismert, biztonságos kis világukban. De Giuseppe tántoríthatatlan. Egyik reggel egy cetlit hagy Francesco hűtőszekrényén: „Elutaztam, megpróbálom.” Egy év múlva egy másik Giuseppe tér vissza, aki lelkesülten beszél arról, hogy miután a fél világot bejárta, a Zöld-foki-szigeteken beleszeretett egy helyi nőbe, ezért ott maradt, és segített neki létrehozni egy nem túl csillogó, de annál romantikusabb tengerparti apartmanfalut. Boldog, úgy érzi, a paradicsomba jutott, csak egy hónapra jött haza, látogatóba. Pár nappal később Giuseppe motorbalesetben meghal. Francesco összezuhan, majd elindul a Zöld-foki-szigetekre, hogy megismerje legjobb barátja szerelmét, és a helyet, ahol Giuseppe boldog volt. Nem szeretném folytatni a történetet, ha valaki jó olaszos, olvassa el feltétlenül, de hátha magyarul is megjelenik valamikor. Ajánlom mindazoknak, akikben valaha is felötlött, hogy csak léteznek, de nem élnek. Olvasd el, mit írtunk Kásás Tamás és M. Kiss Csaba életrajzi kötetéről! Szeretem a teniszt. Így amikor megjelent Andre Agassi Open című életrajzi könyve, azonnal elolvastam. Imádtam. Úgy éreztem, rólam is szól. Az élsportolók élete között nincs nagy különbség. Csak a díszletek változnak, de a kulisszák mögött nagyjából mindannyian ugyanazt éljük meg. Sokáig irigyeltem Agassit a könyve miatt, de most, hogy beszélhetek az én életem könyvéről is, ez az irigység a múlté. A Kása – Egy magyar pólós világsztár életének első harminchat éve című életrajzi kötetem legalább olyan jó lett, mint Agassié (javarészt nem én írtam :-). Olvasd el, mit írtunk Kásás Tamás és M. Kiss Csaba életrajzi kötetéről! Volo könyvében a barátja halála után útnak induló Francesco egy villamosvezetőhöz hasonlítja korábbi önmagát: aki bár halad előre, fékez, gyorsít, joggal érezheti úgy, hogy irányít, ám mégsem arra megy, amerre akar. Az útját nem ő határozza meg, hanem a sínek. Most, hogy abbahagytam a vízilabdát és elkészült életem könyve, leszálltam a sínről. Még keresem, merre tovább, de egy biztos: nem indulok villamossal. Szöveg: Kásás Tamás, fotó: Friday Productions, tárgyfotó: Jágfai Eszter / Beton Fotóstúdió