Oldal.Info
Amit (talán) nem tudtál a mandullagyulladásról
Torokfájásra egyből antibiotikum? Cikkünkből minden kiderül gyorstesztről és egyebekről. Az egyik leggyakoribb légúti betegség – ezzel találkozunk legtöbbször a mindennapos orvosi gyakorlatban – a fájdalmas, kaparó, piros torokkal, nyelési nehézséggel járó torokgyulladás. Ennek helyes kezelése nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A statisztikák szerint az antibiotikumok többségét itthon és külföldön egyaránt a felső légutak hurutos betegségeire írják fel. Indokolatlanul. A köznyelvben torokgyulladásként emlegetett garat- vagy mandulagyulladás háromféle eredetű lehet. 1. A csecsemők megbetegedéseiben főleg a vírusfertőzések játszanak szerepet: ősszel és télen az influenza, a nyári hónapokban a bélrendszerben megtelepedő enterovírusok okoznak fertőzést az esetek 70 százalékában. 2. A bakteriális fertőzést, azaz a tüszős mandulagyulladást, mely háromévesnél idősebb, főleg iskolás korú gyerekeknél gyakori, a Streptococcus pyogenes nevű baktérium okozza. Nyállal terjed és egész évben előfordulhat, időnként halmozottan is. 3. A gombás fertőzés főként immunhiányos gyerekeknél léphet fel, de ép immunrendszerű gyerek is elkaphatja, ha erős vagy tartós antibiotikum-kezelést kap. + A mandulák, a középfül, az arcüreg krónikus gyulladásainak kialakulásához más okok is vezethetnek. Az esetek jelentős részében refluxbetegség áll a háttérben. Ennek diagnosztizálására alkalmas a kétcsatornás, 24 órás pH-monitorozás, amikor a beteg nyelőcsövében egész nap mérik a pH-értéket egy szondával. A vizsgálat nem fájdalmas, a gyerekek már hároméves kortól jól tűrik. Ha a vizsgálat bizonyítja a refluxbetegséget, megfelelő kezeléssel megelőzhető, hogy a visszatérő fül-orr-gégészeti tünetek krónikussá váljanak. Mikor indokolt a műtét? Megeshet, hogy a baktérium betokolódik a mandulában, ami ilyenkor gócot alkot, és krónikus mandulagyulladás alakul ki. Erre a következő tünetek utalhatnak: évente többször megismétlődik a mandulagyulladás, de nem vagy csak ritkán jár fájdalommal, kaparó érzés lép fel a torokban, szájszag tapasztalható, megnagyobbodnak a nyirokcsomók, a gyerek fáradt, étvágytalan és tartósan hőemelkedése van. Ha két éven át évente négyszer vagy többször előfordul bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladás, ha a garatváladékból ismételt antibiotikum-kezelés ellenére Streptococcus pyogenes tenyészthető ki, ha a megnagyobbodott mandulák légzési vagy nyelési akadályt képeznek, akkor ajánlatos a mandulát műtéttel eltávolítani. Akkor is javallott a műtét, ha a gombafertőzés konzervatív kezeléssel nem gyógyítható. A kezelés szempontjából döntő fontosságú a baktérium okozta tüszős mandulagyulladás felismerése. Az orvos ilyenkor haragos, skarlátvörös nyálkahártyát, apró bevérzéseket a lágyszájpadon (úgynevezett málnanyelvet) és duzzadt, lobos mandulákat lát. A beteg hirtelen kezdődő magas lázat, fej-, has- és torokfájdalmat, nyelési nehezítettséget és fájdalmas, duzzadt áll alatti nyirokcsomókat tapasztal. Szövődményként előfordulhat tályog a mandula körül és mögött, középfülgyulladás, két-három hét múlva pedig több úgynevezett második betegség: reumás láz, szívizomgyulladás, vesegyulladás, bőrbetegségek. A tüszős mandulagyulladást ugyanaz a baktérium okozza, mint a skarlátot, de az utóbbinál a baktérium kiválaszt egy toxint, ez idézi elő a skarlát jellegzetes bőrtüneteit, az apró kiütéseket. A mandulagyulladás a torokváladék bakteriológiai vizsgálata, illetve a streptococcus antigént jelző gyorstesztek segítségével mutatható ki. Az utóbbi gyors, olcsó, egyszerűen kivitelezhető, megbízható eredményt hoz, és igen hatékony eszköz az antibiotikum fölösleges felírása ellen. Ha vírus okozza a megbetegedést, szükségtelen antibiotikumot alkalmazni, ha azonban a betegség bakteriális eredetű, antibiotikummal kell kezelni, méghozzá elsősorban penicillinnel. Előfordulhat, hogy a kezelés nem hoz javulást és a kontroll során kiderül, hogy a sejtekben baktérium bújik meg, ráadásul kisegítő baktériumok is járulnak hozzá, így aztán olyan újabb antibiotikumra van szükség, amely a segítőket is elpusztítja. A beteg ugyanis, még ha ő maga nem mutat is tüneteket, hordozza a kórokozót, és másokat is megfertőzhet vele. Szöveg: Dr. Ablonczy Mária