A férfiakat is foglalkoztatja a külcsín, a jó megjelenés, és bizony ők is felkapják a fejüket egy-egy mutatósabb darab láttán. Három szereplőnk a stílusról, divatról és vásárlási szokásairól mesélt nekünk. Molnár László 49 éves / Kreatív igazgató Nálunk mindenki magát öltözteti, ám reggel, indulás előtt azért „lezsűrizzük” egymást. Szerencsére családon belül nincsenek nagy eltérések az ízlések között, így viszonylag ritkán kapok kritikát. A divat nekem szórakoztató önkifejezési platformot jelent, ahol kiélhetem a kreativitásomat és az éppen aktuális hangulatomat is kifejezhetem. A stílusomra talán a „karakteres” jelző illik a leginkább, próbálok független lenni a divatsablonoktól, a trendek másodlagosak számomra. Viszonylag ritkán vásárolok, hiszen megvan a jól bevált alapruhatáram – inkább ezt egészítem ki néha egy-egy új szerzeménnyel. Zakó: ETRO, Póló: HM, Nadrág: G-STAR --pagebreak-- Fugerth András 35 éves / Műgyűjtő Szívesebben megyek a saját fejem, mint a trendek után: olyan darabokat választok, amelyeket aztán sok éven át szívesen hordok – bizonyára azért is, mert rendkívül kényelmesek. Így aztán kedvenc ruháimtól nehezen válok meg, gyakran még akkor is visszacsempészem őket – barátnőm ellenkezése dacára –, amikor már viseltesnek tűnnek (pedig nem azok). Nem vásárolok gyakran – akkor is elsősorban külföldön, kivéve, ha pólókról van szó: imádom őket, már több mint 150 darab sorakozik a polcokon. A régi dolgok rendkívül vonzanak, a huszadik század dizájntárgyait gyűjtöm, s az öltözködésben is szeretem keverni a régit az újjal. Kardigán: Samsøe Φ Samsøe, Póló: 1000%, Nadrág: H&M --pagebreak-- Francesco Campana 31 éves / Belsőépítész, divatszakember Általában én válogatom össze a cuccaimat, kivéve, ha a barátnőm belekotyog. Saját magam mellett másokat is gyakran öltöztetek – a boltomban személyre szabott öltönyöket, ingeket készíttetek olasz szabómesterekkel. Némely vásárlónak nincs határozott elképzelése a saját stílusát illetően, ilyenkor szívesen adok tanácsot: együtt állítjuk össze, mire is lenne szüksége a vevőnek. Olaszországban rendszeresen inget, nyakkendőt és zakót viseltem, ott ez mindennapi a férfiak körében. Itt lazábban öltözködnek az emberek, ezért idővel rólam is lekerült a zakó és a nyakkendő – mostanában csak akkor veszem fel őket, ha üzleti megbeszélésre vagy vacsorázni, színházba megyek. Egy minőségi cipő, márkás óra, szép ing és farmer – több nem is kell egy férfinak a jó megjelenéshez. Nadrág: SARTORIA ITALIANA, Ing: FRANCESCO MILANO (saját tervezés) Szöveg: Ribánszky Ágota, fotó: Kosina Anett