Blog vagy süti?

2012. november 30. 12:08, Éva Magazin

A sütié az elsőbbség! Interjú Atzél Rékával „Találékony anyuka" rovatunkból. Gyorsan felfelé ívelő karrierből szállt ki Atzél Réka, amikor anya lett. Az ikrekkel is kibővült család motorjaként azonban nem mondott le az önfejlesztésről és a munkáról sem. Gyógypedagógiai főiskolát végeztél, ám néhány év alatt az Akadémiai Kiadó tudományos igazgatója lettél. Szerinted minek köszönhető ez a példás karrier? Valóban asszisztensként kezdtem, s há­rom év alatt történt min­­den. A munkatársaimnak és a főnöke­imnek talán az volt a leg­fontosabb, hogy kíváncsi voltam a mun­­kájukra, magamba szívtam a tőlük kapott tudást, és ál­lan­dó­an új ötletekkel áll­tam elő a racionalizálással kapcsolatban. Meglepődtem, amikor fel­kértek erre a munkára, és úgy vállaltam el, hogy tisztában voltam vele: a szakmai tudás a kollégáim kezében van. Hogy találja meg magát az ember egy munkahelyen? Mi a közös siker titka? Van recepted? Én annak idején, a főiskola után nagyon vágytam arra, hogy el­­menjek világot látni, valami egészen extrém helyre, aho­vá később, ha majd családom lesz, már nem juthatok el. A Baha­mákon kötöttem ki, egy luxushajón dolgoztam. Felért egy ki­képző­táborral: nem számítottam rá, mennyi pofont kapok az elején. Ez az élmény is segített a felismeréshez: ha az ember be­­kerül egy új közösségbe, előbb ismerje meg a rend­szert és ta­nuljon meg alkalmazkodni. Attól kezdve soha nem volt problé­mám a beilleszkedéssel, feleslegessé váltak a nagy ütközések és mindenhová vissza tudok menni, ahol meg­fordultam. Később aztán született három gyermeked... Bizony! A munkahelyemre való visszatérést a nagyfiam, Máté második születésnapja után terveztem. A holland többségű cég­vezetésnek ez nem lett volna probléma – Hollandiában az anyák már a négy hónapos babájuk mellől visszatérnek. De ki­derült, hogy ismét babát várok: ráadásul kettőt! Akkor már tud­tam, hogy három gyerek mellől nem fogok visszatérni. Pilisvörösváron, ahol éltek, új közösségbe léptél. Egyrészt négy órában dolgozom a Művészetek Házában mint művelődésszervező, hat évig vezettem gyerekeknek pszicho­dráma cso­portokat a helyi Palánta Általános Iskolában, más­részt mint anyuka is rendszeresen ott vagyok, ahol zajlik az élet. Pilisvörösvár nagyszerű hely: jó hangulatú, befogadó szelle­miségű közösségbe csöppentünk, rengeteg prog­ram van.   --pagebreak-- Réka legkedvesebb tárgyai / EMLÉKEK A HAJÓRÓL A luxushajón munkával eltöltött 7 hónap életem egyik meghatározó szakasza volt. Ezek a személyes tárgyak az emlékeim. Mi ennek a tíz évnek a legfőbb hozadéka számodra? Az, hogy naprakész tudtam maradni, manapság is állandóan ta­nulok, képzem magam. Amikor a kislányok oviba kerültek, próbáltam olyan munkát találni, ami mellett nem csorbul a csa­ládi életünk. Így jutott eszembe az internetes galéria. Mára szám­talan eladást bonyolítottam le, sikerült összehoznom az al­kotást keresőket az alkotókkal és most már inkább a művészek keresnek meg engem. A kortarsajandek.hu című weboldalamat pedig már én is terveztem. Érdekelt a webes dizájn, a Photoshop, a különböző programok. Van egy kis vállalkozói anyukacsoport, akikkel együtt dolgozunk. Miben áll a közös munka? Mindegyikünk valamilyen mikrovállalkozásban érdekelt: van, aki egy ruhaboltot akar felfuttatni, van, akinek a férje asztalos, a másiknak hidraulikaszerelő, a negyedik barátnőm pedig patch­workkel foglalkozik. Kedd esténként mindig összeülünk itt az étkezőasztalunknál és kitaláljuk a heti frissítéseket, mar­keting­fogásokat, blogtémákat. Mindannyian megértettük, egyet­len túlélési lehetőség létezik: az előre menekülés. Ehhez vi­szont friss tudásra, naprakész megoldásokra van szükségünk.   --pagebreak-- Réka legkedvesebb tárgyai / EZÜST KISKANALAK Anyukám ajándékozta a gyerekeimnek a keresztelőjükön a kiskanalakat – amiket ők a mai napig használnak. A gyerekek nem zavarnak ilyenkor? Iskolaidőben nálunk korai fekvés van, 8-kor mennek aludni. Néha még kijönnek egy puszira, de ebben nincs vita. Azt sokkal ne­hezebben viselik, ha hetente egyszer-kétszer este átszaladok a fitneszterembe. A nap java részét ezek szerint velük tudod tölteni? Igen, ez nagyon fontos. Mint ahogy az is, hogy színvonalas, épí­tő jellegű különórákra járhassanak. Ezen soha nem spórolnék, a külön focinak, táncnak és dobnak bele kell férnie a családi költségvetésbe. Hála a férjem munkájának, megtehetjük, bár én jóval kevesebbet keresek, mint korábban – ami gyakran bánt is. Réka legkedvesebb tárgyai / A NYAKLÁNCOM Ritkán viselek ékszert, akkor is rendkívül keveset. Ez a kedvenc nyakláncom, amit a fotózásra is felvettem.   Mi az, amin még tudtok spórolni? Most kerültek fel a napkollektorok a tetőre, amivel a melegvíz-ellátásunkat biztosíthatjuk. A kertben a föld alatti ciszternából ön­tözünk. Az élelmiszerek költségein is faragok, és szinte ki­iktattuk az életünkből a kocsit, a férjem biciklivel vagy motorral jár Pestre dolgozni, nekem is a bicikli a kézenfekvő. Azt viszont sajnálom, hogy néhány éve lemondtunk a téli síelésekről, és a nyári nyaralásoknál is az olcsóbb hazai úti célokat választjuk. Van olyasmi, amiről azért nem mondasz le? A gyerekekkel töltött időről – mindig este vagy éjjel dolgozom. Ha tárgyakra gondolsz, akkor a könyvekről. És a manikűrről, amit ritkán, de megengedek magamnak. Szöveg: F. Nagy Ágnes , fotó: Kosina Anett, smink: Simon Lulu

Tovább a teljes cikkre...

Keresés