Duna-parti retró Riviéra
Fülöp Virágnak sok mindene van: egy pasi, két kislány, egy kutya és egy nyúl, na meg egy fél kultbisztró a Római parton. A Fellini. Hogy hogyan csinálja? Szeretettel. A kisebbik lányod nyolchetes, épphogy megszületett. Lent a parton pedig dübörög a nyár, ha lehet, az idén még népszerűbb a kultbisztrótok, a Fellini Római, mint tavaly. A család mellett hogyan jut időd a szervezésre? Először is nem csak én foglalkozom vele: a párommal közös gyerek az is. Másrészt ötpercnyire lakunk a parttól. Hordozókendőben már a háromhetes Nellit is magammal vittem, és a főzésen kívül szinte mindent meg tudok csinálni. Mi az a minden? Egy vendéglátó-ipari egység színvonalas működtetése rengeteg munkával járhat! Három éve, amikor megnyitottunk, még mi álltunk a kocsiban, kiszolgáltunk, készítettük a limonádét, a szendvicseket. Tavaly lettek alkalmazottaink, az idén 12-en vannak, 6-6 fiatal, váltásban. Mára csak az irányítás maradt, igaz, az is elég. Visszaszámlálás. 2012. szeptember 30-án bezár a Fellini. Legalábbis tavaszig. Két szoptatás között azt számolod, hány üveg olívaolajat kell rendelni? Igen, azt is. És hogy mennyi paninit. Meg hogy van-e elég friss citrom, sör vagy kávé. Kéthetes volt Nelli, amikor az új szakácsoknak írtam egy szakácskönyvet. Mindent lejegyzeteltem nekik: mit hogyan kell csinálni, hogy kell kinéznie az ételeknek, a terítéknek. A konyha üzemeltetése nem nehezítette meg túlságosan a vállalkozást? Tényleg, ilyennek terveztétek a Fellini Rómait, vagy ilyenné lett az idők során? EZ IS EGY SZERELEM / „Hosszú évekig hastáncoltam. New Yorkba is azért mentem, hogy a legjobb táncostól tanuljak. Sikerült...” A párom álma és ötlete volt a parton egy ilyen kávézó. A fejében már kész látványterv is volt, ami – mint a mesékben – egy az egyben megvalósult, az ő és egy barátunk kétkezi munkájával. Amikor először beszélgettünk erről itt, az egykor kies Duna-parton, a mediterrán konyha még benne sem volt az elképzelésünkben. De hamar kiderült, hogy az emberek nemcsak inni, hanem enni is szeretnének. Így kezdtem el azt csinálni, ami amúgy is a kedvencem: az olasz, görög, szerb konyha könnyű fogásait. És bejött, kedvelik a vendégeink, én pedig boldogan nevelgetem a parton a déli ízek nélkülözhetetlen fűszernövényeit, a bazsalikomot, a rozmaringot és társaikat. Még növények is? Hol tanultad mindezt? A főzést, a szervezést, a vendéglátást? Igazából sehol. Vannak dolgok, amiket tud az ember, ha szereti, érdekli. Így vagyok én a főzéssel. A növények is szerelemgyerekek, hiszen hetedik kerületi őslakosként nem a szomszéd nénitől láttam a veteményezést. A szervezőkészség pedig a munkámból fakad: újságíróként (Virág sokáig magazinunk rendszeres szerzője volt – a szerk.) át kell látni a lényeget, tévés szerkesztőként pedig az egész műsort. FELLINI – IGEN! / „Amikor megnyitottunk, újranéztük a mester legendás filmjeit. Némelyik hihetetlenül aktuális!” A vendéglátásban sem voltál járatos? Még a gyerekeim születése előtt, több mint 10 éve, eltöltöttem négy hónapot egy New York-i étteremben pincérként, de az olyan hatalmas hely volt, hogy nem igazán láttam át a működési mechanizmusát. Egy dolgot viszont megtanultam: a kommunikáció legalább olyan fontos, mint a tökéletes kiszolgálás. Sőt, hibázni is lehet, csak tudd ügyesen, segítőkészen megmagyarázni. A vendégek kulturális csemegét is kapnak nálatok. Az igényes háttérzene mellett koncertek is vannak. Az első évben megkeresett bennünket két dzsesszzenész lány, hogy játszhatnának-e itt esténként. Így kezdődött. Ma már naponta jelentkeznek a legkülönbözőbb műfajok művelői. De maradunk a dzsessznél. Nem bulihely vagyunk. A gyerekek hogy viselik a nyári pörgést? Nelli még kicsi, de Lilinek, a nyolcéves nagylányunknak is az a legfontosabb, hogy velünk legyen. Mindig együtt megyünk le a partra. A pici születése utáni napon már a borrendelést adtam le a kórházban, a szomszéd anyuka megrökönyödésére – de hát dolgoznunk kellett. Nem érzem, hogy akár a gyerekek, akár a Fellini hátrányt szenvedne. Sőt, az állandó inspiráció, a feladatok távol tartják tőlem a fölösleges aggodalmaskodást, a bezártság érzését, a kismamanyűgöket, a depressziót. Lesz téli Fellini is? Felmerült, de még nem tudjuk. Most lefoglalnak bennünket a jelenlegi fejlesztések. Lassan profi vendéglátósok lesztek... Nem vagyunk azok, és nem is szeretnénk azok lenni. Öt hónapig erről szól az életünk. De a nyár után jólesik visszaállni a közös családi estékre, egy lassúbb tempóra, és persze a tévés munkánkat sem adtuk fel. Szöveg: F. Nagy Ágnes, Foto: Galgóczy Németh Kristóf, Smink: Simon Lulu. Ez a cikk, az Éva magazinban jelent meg 2012-ben.