4 gyerek után 4 depressziót éltem át
Állok a mosókonyhában a beindított mosógép előtt, és már megint sírni kell. Mindig itt sírok, hogy a gyerekeket ne rémisszem meg... Ez már a negyedik gyerek és a negyedik alkalom, hogy átélem a hihetetlen szomorúságot, pedig mindenki azt várja, hogy örüljek. Tudom, hogy el fog múlni, csak olyan nehéz végigcsinálni. Nem akarok sírni, mégis kell… Akárkinek mondom, hogy gyermekágyi szomorúság szokott eluralkodni rajtam a szülések után, senki nem hiszi el: „Neked? Te mindig olyan vidám vagy!” Pedig ez sajnos bárkit utolérhet, ezért jó, ha előre felkészülünk rá. Meg a családunk is. Múló bánat A szülést követő hangulatzavarok többfélék lehetnek. A legenyhébb a gyermekágyi szomorúság (baby blues), amely a frissen szült anyukák 40–60 százalékát éri utol. Érdekes módon a magasabban iskolázottak között ritkábban fordul elő. Általában a szülést követő második héten szokott jelentkezni: 3–5 napig, ritkább esetben pár hétig gyötri a kismamát. Sokszor előfordul, hogy az érintettek akkor nem is észlelik, inkább később emlékeznek vissza rá, hogy volt az életükben néhány ilyen nap. A baby bluesért a szülést követő nagymértékű hormonális változásokat szokták felelőssé tenni. Bármilyen rövid is ez a hangulatzavar, érdemes odafigyelni rá, mert a valódi gyermekágyi depresszió rizikófaktorának számít, a baby bluesban szenvedők 20 százalékánál ugyanis kialakul a valódi depresszió. --pagebreak-- Tartós szenvedés A hangulatzavarok súlyosabb formája, a gyermekágyi depresszió az első évben bármikor felléphet. Szerencsére ez nem érint olyan sok édesanyát, mint a baby blues, de a 10–20 százalékos előfordulás még mindig nagyon magas arány. Megjelenését, okait és kezelését tekintve ez ugyanolyan depresszió, mint a többi. A kutatások szerint a depresszió genetikai hajlamra alakul ki. Ezt a hajlamot erősíthetik a kisgyermekkorban átélt negatív események, például a szülők korai elvesztése, a nem megfelelő családi légkör vagy az anya-gyermek kapcsolat minősége. A gyermekágyi depresszió felismerését nehezítheti, hogy a környezet csak a gyermekét ellátni képtelen anya nehézkességét látja. Pedig ez a hangulatzavar nem kényeskedés, hanem betegség. Az agyban például lecsökken egyes ingerületátvivő anyagok szintje, és csak a gyógyulást követően rendeződik újra. A betegség megjelenése A tünetek nagyon változatosak. Szinte minden esetben jellemző a szomorú hangulat és az, hogy az anya elveszíti képességét az örömre. A betegség jele lehet az alvászavar, a nagyobb mértékű hízás vagy fogyás, a fáradtság, a bűntudat, a koncentráció csökkenése és a halál gondolatával való küszködés. Az anyuka, érdekes módon, akár felfokozott hangulatban is lehet, mielőtt fokozatosan vagy hirtelen rá törnének a tünetek. De kiket veszélyeztet különösen a gyermekágyi depresszió? Elsősorban azokat, akik – illetve akiknek a közvetlen rokonaik – átéltek már depressziós epizódot; akik úgynevezett premenstruációs szindrómában (menstruáció előtti feszültség és testi panaszok) szenvednek, és akiknél fogamzásgátló szedése közben fordult már elő depressziós epizód. Rizikótényezőnek számít a komplikációval járó terhesség, az anya túl fiatal kora, egyedülállósága, a rossz párkapcsolat, a nem kívánt magzat megszülése, és ahogy már említettük, a baby blues. A nehézség általában a felismerésben áll. Enyhébb esetben a család csak azt veszi észre, hogy az anyuka fáradtabb, sírós, rossz hangulatú, de ezt senki nem hiszi betegségnek. Súlyos esetben azonban a gyermek is veszélybe kerül, mert az anya elhanyagolja, testileg, lelkileg nem gondoskodik a megfelelő fejlődéséről, s ilyenkor sokkal jobban fenyeget az öngyilkosság vagy a gyermek bántalmazása (akár csecsemőgyilkosság) is. A betegség felismerésében a védőnőn, a házi gyermekorvoson és a háziorvoson kívül a családnak és a barátoknak is szerepe van, hiszen ők tudnak segítséget kérni, ha felismerik a helyzetet. A segítség formái A gyermekágyi depresszió kezelése szakemberre tartozik. Enyhébb esetben elegendő lehet a család támogatása, az egyszeri orvosi konzultáció vagy a pszichoterápia. Súlyosabb esetben szükség lehet gyógyszeres kezelésre vagy kórházi tartózkodásra is. A döntésnél a szoptatást is figyelembe kell venni, az antidepresszív gyógyszerek egy része mellett ugyanis az anyatejes táplálást abba kell hagyni. Az alkalmazott terápia kiválasztása a pszichiáter szakorvos kompetenciája. Jó lenne, ha a megelőzés is nagyobb hangsúlyt kapna, és már a terhesség folyamán kiderülne, hogy ki tartozik a rizikócsoportba. Maguk az anyák is sokat tehetnek a megelőzésért vagy a tünetek enyhítéséért. Az anyaság első néhány hetében nagyon kínzó lehet a bezártság érzése. Ilyenkor a barátok, hozzátartozók segíthetnek személyes vagy telefonos beszélgetéssel. Akkor se érezzük magunkat teljesen elszigetelve, ha az internetes közösségi oldalakon tartjuk a kapcsolatot ismerőseinkkel. Ha van rá lehetőségünk, és sikerül felügyeletet szerezni, akkor a baba alvási ideje alatt elszaladhatunk egy-két órára kikapcsolódni, a fejünket kiszellőztetni. Persze a párkapcsolatra is ügyelni kell. Elvárásainkat, esetleges sérelmeinket ne gyűjtögessük magunkban, hanem mondjuk el nyíltan a társunknak, hogy milyen érzések kavarognak bennünk, és milyen segítséget várunk. Az első időszak kialvatlanságát enyhítheti, ha napközben mi is ledőlünk, amikor a baba alszik (ez főleg első gyermekesekre vonatkozik, több gyereknél szinte kivitelezhetetlen). Szintén nagyon jó feszültséglevezető a mozgás. Az első 3–6 hétben ez csak séta legyen, de a hatodik hét után óvatosan be lehet vezetni a rendszeres testmozgást (erre az időszakra nagyon jó DVD-k kaphatók, s az ilyen gyakorlatoktól nem csökken az anyatej termelése), amely kitűnő módja az indulatok feldolgozásának. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az anya depressziója nem izolált jelenség, ebben a gyermek és a többi családtag is részt vesz. A kezeletlen depresszió (nemcsak a gyermekágyi) rombolja a párkapcsolatot, a nem megfelelő anya-gyermek viszony pedig nemcsak csecsemőkorban gátolja a lelki fejlődést, hanem a későbbiekben is meghatározza a gyerek kapcsolatteremtő képességét, lelki terhelhetőségét. Rendezett, jó párkapcsolatban akár a depresszió kialakulása is megelőzhető – méghozzá mindkét partnernél: a baby blues ugyanis nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is fenyegetheti. Ha van erőnk, vigyázzunk a társunkra is! Végszó Nem szoktam magamról írni, de mivel fontosnak tartom ezt a témát, most mégis megteszem. A cikk eleje rólam szól. Csak a második gyermekem után jöttem rá, hogy már az első megszületését követően is volt hangulatzavarom, amit nagyon nehezen éltem meg és orvosként sem ismertem fel. A második gyermeknél rögtön tudtam, hogy miről van szó, és segítséget kértem a családtól. A harmadiknál és a negyediknél már tudatosan előre készültem. Megbeszéltem a férjemmel és szóltam a húgomnak, hogy gyakrabban csörögjenek rám. A férjem minden hétvégére szervezett valamilyen programot, és hetente egyszer korábban hazajött, hogy azt csinálhassak, amit akarok. A nagymama is elvállalt hetente egy napot, amikor egész nap velünk volt, és segített a háztartásban, hogy többet tudjak a gyerekekkel foglalkozni. Mindenkinek – különösen a gyermekeimnek – hálás vagyok, hogy elviseltek és segítettek ebben az időszakban. Másképp nem is ment volna… Szöveg: Dr. Szélvári Ágnes írása, fotó: Batár Zsolt, Europress/Getty