Tak, vagyis köszönöm. Ez volt az első szó, amit megtanultam Dániában, és egyben az utolsó is, amely Vallekildétől búcsúzva elhagyta a számat: takkal fejeztem ki hálámat a dán népfőiskolán eltöltött három és fél hónapért, amely – nem túlzás – életem egyik legnagyszerűbb időszaka volt.